Az Alfa Romeo Bejáratta 2021-es autóját

A C41-es modell első tesztjére Barcelonában került sor: Kubica délelőtt, nem sokkal fél 10 után gurult pályára az új autóval, és összesen 29 kört tett meg a katalán ring rövidített vonalvezetését.

Az Alfa Romeo tájékoztatása szerint a bejáratás simán ment, nem volt műszaki problémák. A teszten jelen volt az istálló két versenyzője, Kimi Räikkönen és Antonio Giovinazzi is.

 

 

A valaha volt legszebb Alfa Romeo Tipo 33 Stradale

Hamarosan elérkezik az a nap, amikor is az Alfa Romeo születésnapját ünnepelheti. Június 24-én tölti be 110. életévét a legendás olasz márka. Az Alfa Romeo történelme telis-tele van a valaha tervezett legszebb autókkal. Olyanokkal, mint például a mai Alfa Romeo Giulia szedán vagy a 4C Spider, csak éppen ezeket megelőzte néhány olyan ikonikus típus, amelyeken egyáltalán nem fog az idő vasfoga.

 

A lista legtetején mondhatni a legendás Alfa Romeo Tipo 33 Stradale helyezkedik el, amely már nem csak több mint fél évszázada a köztudatban van, hanem egyúttal Franco Scaglione dizájner legjobb műveként tartják számon. A 33-ból végül mindössze csak 18 darabot készítettek el az 1960-as évek végén, és ami a legmegdöbbentőbb, hogy kevesebb mint 10 napjainkban is fennmaradt darabról adtak hírt nem olyan régen.

 

A képeken látható modell az egyetlen Tipo 33 Stradale, amely Royal Blue árnyalatúra lett fényezve. Első tulajdonosa nem más volt, mint Gróf Corrado Augusta. A jármű restaurálása 5000 órát vett igénybe, a munkálatokat Egon Zweimuller felügyelte. Az elkészült, felújított jármű végül egy svájci Alfa Romeo gyűjtőhöz került, a végeredményről pedig egy videót is közzétettek.

 

A 33 Stradale lekerekített, izmos vonalain látni, hogy több mint 50 éves járműről van szó. A modell szöges ellentéte az Alfa Romeo Carabo Concept, a két autó alváza ugyan megegyezett, de éles vonalvezetésével már nagymértékben eltért a 33-astól. A Carabót lassacskán követte a számomra örök kedvenc Lamborghini Countach, amely már szintén napról-napra közelebb van 50. évfordulójához.

 

A gyönyörűen felújított Tipo 33 részt vett volna az idei Pebble Beach Concours d’Elegance rendezvényen, ami már csak azért is lényeges, mert a márka méltóképpen ünnepelhette volna 110. évfordulóját.

 

A kíváncsiak kedvéért érdemes megemlíteni, hogy a Tipo 33 gépteteje alatt egy 2,0 literes V8-as motor rejtőzik 227 lóerős csúcsteljesítménnyel. Nulláról 6,0 másodperc alatt gyorsul százra, és bár az elkészült 18 modell között voltak erőteljesebbek is, melyek 243 lóerővel bírtak, a restaurált gyönyörűség esetében szerintem el lehet tekinteni ettől.

Forrás: alapjarat.hu

Megújultak a legerősebb Alfa Romeók

Ráncfelvarráson esett át az Alfa Romeo Giulia és Stelvio Quadrifoglio kivitele. A változások a megjelenést és az elektronikus tartalmat érintik.

A 2020. modellévre megújult az Alfa Romeo két csúcsmodellje: a Giulia Quadrifoglio és a Stelvio Quadrifoglio. A motorteljesítmény nem változott, a 2,9 literes V6-os turbómotor továbbra is 510 lóerős, 600 Nm nyomatékú, továbbra is csak a Stelvio kínál összkerékhajtást, és a DNS Pro üzemmód-szabályozó rendszer beállításai sem módosultak.

Megújult ezzel szemben az utastérben a középkonzol, a kormánykerék, a nyolcfokozatú automata sebességváltó programválasztó karja, a biztonsági öv pedig a fekete mellett piros és zöld színben is kérhető.

Új funkció a Quadrifoglio multimédia-rendszerének speciális Performance menüje, amely valós időben jeleníti meg a jármű műszaki paramétereit, a nyomatékleadástól a töltőnyomáson át a hőmérsékletekig. Szintén újak a hátsó, LED-es lámpatestek.

A vezetőtámogató funkciókat is továbbfejlesztették: 2. szintű autonómiára alkalmasak a kocsik, azaz megfelelő körülmények között maguktól fékeznek, gyorsítanak és kanyarodnak, de a vezető nem fordíthatja másra a figyelmét. Ugyancsak új a Montreal-zöld fényezés, amelyet a képeken is láthatunk.

Forrás: vezess.hu

Te felismered a hamis gyújtógyertyát?

A gyújtógyertya még sokáig velünk lesz, működési elve a kezdetek óta pofonegyszerű, és bár folyamatosan fejlesztik, néhány dolog változatlan marad. Olcsó szervizkellék, az összes benzinmotoros autóba kerül hengerenként egy vagy kettő, és kilométerek tízezrein át hibátlanul működik. Száznegyven éves találmány, sok fogy belőle: érdemes hamisítani, hamisítják is.

Az Otto-rendszerű benzinmotor hengereinek égésterében összesűrített benzin-levegő keveréknek ad szikrát, a keverék meggyullad, térfogata kitágul, lenyomja a dugattyút. A gyújtógyertya olcsó kopó-fogyó alkatrész, egyszerűbb változatai 1-2 ezer forintba kerülnek, a drágábbak akár hatezerbe, és autónként négy, nyolc, ritkábban huszonnégy darab szükséges belőlük, amikor eljön a csere ideje. Olvasónk, István február 29-én végezte el nem sokkal korábban vásárolt, 136 ezer kilométert futott Alfa Romeo GT 1,8 Twin Spark típusú autójának karbantartását, beleértve az összesen nyolc gyújtógyertya cseréjét is.

Az Otto-rendszerű benzinmotor hengereinek égésterében összesűrített benzin-levegő keveréknek ad szikrát, a keverék meggyullad, térfogata kitágul, lenyomja a dugattyút. A gyújtógyertya olcsó kopó-fogyó alkatrész, egyszerűbb változatai 1-2 ezer forintba kerülnek, a drágábbak akár hatezerbe, és autónként négy, nyolc, ritkábban huszonnégy darab szükséges belőlük, amikor eljön a csere ideje. Olvasónk, István február 29-én végezte el nem sokkal korábban vásárolt, 136 ezer kilométert futott Alfa Romeo GT 1,8 Twin Spark típusú autójának karbantartását, beleértve az összesen nyolc gyújtógyertya cseréjét is.

Az összes gyújtógyertya cseréje után már az első próbaúton lerobbant az autó. A motor először torpanni kezdett, nem vette megfelelően a gázt, majd a műszerfalon világítani kezdett a motorkontroll lámpa. István leállította a motort, majd amikor újraindította, érezte, hogy egyenetlenül jár, mintha nem működne egy-két henger. Hazabicegett az Alfával, majd kiszerelte a gyertyákat, és megdöbbenve tapasztalta, hogy a hengerenként két gyújtógyertya egyike - amely a hármas henger működéséért felelős - megsérült. Hiányzott a középelektróda.

Az Alfa hibakód-kiolvasása során kiderült, hogy az első és harmadik hengerben is gyújtáshiba van: utóbbiban nem is zajlik le az égési folyamat, az elsőben pedig égéskimaradást jelzett a diagnosztika. A probléma az eredeti gyertyák visszaszerelésével sem oldódott meg.

Forrás: totalcar.hu

A Toyota tervezője megmutatta, milyen lehetne az Alfa Romeo 4C utódja

A Toyota tervezője megmutatta, milyen lehetne az Alfa Romeo 4C utódja

Az Alfa Romeo még 2013-ban mutatta be 4C névre keresztelt középmotoros sportautóját, amely azóta is nagy népszerűségnek örvend a rajongók körében.
A 4C pályafutásáról mindezek ellenére nem lehet azt mondani, hogy túlságosan is sikeres lett volna, hiszen hiába tetszett sokaknak az autó, és hangoztatták, hogy ezt az irányt kellene követnie a gyártónak, a kereskedésekben valahogy sohasem érezték az ügyfeleken a csillapíthatatlan vásárlási vágyat.

Ennek egyenes következménye lett, hogy az értékesítési számok rendre az elvárt szint maradtak, így senkit sem ért nagy meglepetésként, amikor a gyártó 2018-ban bejelentette, hogy befejezik a típus értékesítését.

A sportautók iránt egyébként is erős keresletcsökkenés volt megfigyelhető az utóbbi években, erre jött még "bónuszként" a koronavírus, valamint az FCA-PSA egyesülés is, mindezek fényében pedig nagy biztonsággal kijelenthető, hogy belátható időn belül nem valószínű, hogy a második-generációs változat is elkészül.

Mindez persze nem tántorítja el az Alfa Romeo szerelemeseit, hogy elképzeljék, hogyan is festhetne a modell, és így most a Toyota tervezője, Yung Presciutti is, aki egy "erőteljes kisugárzású, érzelmeket keltő" modellt alkotott meg. A végeredmény megítélése mindenképpen egyén- és ízlésfüggő, mindenesetre a rövid orr és az elliptikus fényszórópáros meglehetősen érdekes megjelenést nyújt az autónak.

Hátulról nézve már sokkal ismerősebb elemek köszönnek vissza a modellen, ugyanis innen nézve már le sem tagadhatná, hogy egy olasz sportautóról van szó. Az aerodinamikai szempontok szerint kialakított spoiler és hátsó lámpák, a jellegzetes diffúzor és az annak közepén elhelyezett dupla kivezetésű kipufogórendszer mind a teljesítményorientáltságot hirdetik, kár, hogy mozgásban mindezt aligha láthatjuk.

 

Forrás:

V10-es Alfa Romeo TZ3

Csodaszép ritkaság a V10-es Alfa Romeo TZ3
Rettentően drága és borzalmasan ritka az Alfa Romeo TZ3 Stradale, mely legalább annyira amerikai, mint amennyire olasz.

1962-ben mutatták be a Torinói Auto Show-n az Alfa Romeo könnyű sportkocsiját, a Giulia TZ-t. Ebből a Giulia nevet azért kapta, mert alapvetően a Giulia alapjait és hajtását használták az autóhoz, a TZ pedig a Tubolare Zagato rövidítése, ami a csővázas felépítésre és a Zagato formára utalt.

A 60-as években bemutatott TZ 1,6 literes motorja a versenyváltozatban több mint 160 lóerőt teljesített. A térvázas autó nem csak könnyű volt (650 kg), de a remek aerodinamika is segített abban, hogy akár 216 km/órás sebességgel is száguldhasson.

Ebben a szellemben született meg az Alfa Romeo 8C alapjait használó, 850 kg-os TZ3 Corsa is 2010-ben. Ezzel az autóval ünnepelte az Alfa, hogy 100 éve versenyez. Egy évvel később a Stradale verzió is megjelent, amiből csak 9 darabot készítettek.

Norihiko Harada tervezte az autót, természetesen a Zagato szárnyai alatt és mindent megőriztek, ami a klasszikust is jellemezte. A lapos és hosszú orrot, a hátratolt kabinnal és az aerodinamikus Kamm tailt, mely sok sportos autónak volt jellemzője.

Ezek az autók valódi ritkaságok, amit nagyon kevesen engedhettek meg maguknak. Ők persze, személyre szabták a TZ3 Stradalékat, ezért két egyforma nincs is belőle.

Szintén térvázas ugye, de itt már karbon karosszériaelemek kerültek az autóra. Ennek ellenére jócskán meghízott, ez már 1450 kg. Az alapját pedig a Dodge Viper ACR-X szolgáltatja. Ez leginkább a beltéren látható, a műszerfal az Alfa Romeo logóktól eltekintve az amerikai sportautóból került át.

A 8,4 literes, teljesen alumínium, 90 fokos V10-es blokk szintén a Viper ACR-X-ből származik. A teljesítményt kereken 600 lóerőre lőtték be, amit 6100-as fordulatnál ad le.

A nyomatéka pedig 5000-től 760 Nm. A fordulatszámmérő piros mezője 6250-nél van. A motorhoz a Tremec TR6060-as 6 gangos kéziváltó csatlakozik. A féktárcsákat a StopTech, a nyergeket pedig a Brembo szállította hozzá.

3,6 másodperc alatt gyorsítja 100-ra a V10-es a TZ3 Stradalét, ha a pilóta elég ügyesen vált. A végsebessége pedig 325 km/óra. Értéke már bőven 200 millió forint felett van.

Forrás: vezess.hu

Alfa Romeo 155 teszt

Nehéz meghatározni a receptjét annak, hogy miként válhat egy autóból guruló ikon, amire minden egykori, vagy jelenlegi márkatárs villant egyet, vagy elismerően mutogat át a pirosnál. Ha mégis meg kellene neveznem az összetevőket, az Alfa Romeo 155-nél vélhetően maga a név, a DTM múlt, a komoly és széles motorpaletta, továbbá az idő által duplán megszépített, karakteres formaterv az, ami miatt szinte mindenki mosollyal tekint vissza erre a modellre, még azok is, akik belenyúltak egy elhanyagoltabb példányba.Merthogy az idő nem csupán szépít, de rombol is, és 20 év az testvérek között is 20 év, így hát akadnak már hasfájások is, és el kell fogadni, hogy szükség van a törődésre, ha pedig korábban elmaradt, akkor meg főleg. Bárhonnan is nézzük viszont, a 155-ös lezárt egy korszakot, majd szépen-lassan felépült köré a misztikum, ami képes a józanságot felülírni. Ha valakinek lesz egy ilyen autója, az életérzést kap, és küldetésbe megy!

Őszinte leszek: nem kapott el az első pillanatban, és a következő 3 (!) hét alatt sem mindig, hangulat kell hozzá, meg egy momentum, amikor valami átkapcsol benned, és mivel nem tulajként ültem benne, csak mint egy tesztelő, ezért egyáltalán nem volt garancia arra, hogy ezt a módosult, Alfás tudatállapotot sikerül elérnem. Aztán mégis jött a szikra, a nulláson megindult alattam a jószág, egy másodpercre betöltötte az utasteret a kipufogó öblös hangja, majd megszólalt a rádióban a Simply the best, és szinte láttam magam előtt, hogy ez a „Melba-kocka” ellentmondást nem tűrően suhan a sötétben.

Aztán elkezdett ömleni a hó, a szakaszos ablaktörlő 10 centinként megállt gondolkodni, a fűtés meg csak HI-módban ment, így minimum 30 fok volt az utastérben, a rocknagyit pedig valamelyik tucatpopsztár zenéje váltotta fel. Elillant a pillanat, az Alfás tűz viszont már ott volt, rájöttem a rajongás okára, belekóstoltam, megérte.A fotózásnál kettős érzések keringtek bennem, egyrészt részleteiben tudtam megfigyelni, hogy miként rágcsálja az idő a karosszériaelemeket, legyen szó kopásnyomokról, ilyen-olyan nyomódásokról, vagy éppen a rozsdáról. Másrészt eszembe jutott Ercole Spada, meg az ő rendkívüli munkássága, legyen szó akár az Aston Martin DB4 GT Zagato-ról, az E34-es BMW-ről, vagy éppen a Fiat Tipo-ról.

Így hát aztán arrébb is álltam pár méterrel, és az esztétikai hibák máris elhalványultak. Azt hiszem, ezt hívhatjuk tipikus autóformának, én legalábbis hasonlókat igyekeztem rajzolni gyerekkoromban. Érdemes megnézni a lapos tekintetét, és a már-már égbe emelkedő farát, a hátsó „egybe” lámpatestet, a motorháztetőn és az oldalán végigfutó mélyedéseket. Annyira életszerűek ezek a formák, mégis rettentően távol állnak a jelenlegi dizájnoktól. Persze mielőtt belefulladunk a nosztalgiába, megjegyezném, hogy voltak olyan pontok is, melyek szúrták a szemem, ilyen volt például a meglehetősen idegen felni, vagy a ragasztott lóhere.

Belül is a szögletes formák az uralkodóak, emellett színes olasz kavalkád fogadja az utasokat. A vajszínű bőr társaságában kifejezetten jól mutatnak a középkonzol díszelemei, de a prímet a fából készült, lakkozott váltógomb és kormány viszi, előbbin ugyan már látszódik kopás, utóbbi viszont kifejezetten jó állapotban van, nyugodtan kijelenthető, hogy látványossága mellett tartós megoldásnak is szánták (nem is került minden variánsba ilyen). A kormány hibátlan párost alkot a műszerfallal, amiről összesen hat egység kacsint vissza ránk, és mind működésben is van! A bőrülések is egész jó karban vannak, kicsit elkoszolódott az első sor, de nem foszlott szét, a vezetőoldali balos könyök részénél pedig törvényszerű a kopás.

A műanyagok már kevésbé strapabíróak, az ajtóbelsők zörögnek, a zsebek elrepedtek, letörtek. A kesztyűtartó szintén önálló életre kelt, egy nagyobb kátyúnál konkrétan az ölünkbe hullt az ajtaja, azonban ha már itt tartunk, érdekes megoldás, hogy a bálteremnyi csomagteret innen is tudjuk nyitni, kívül a logót elforgatva, kulccsal lehetséges, az kevésbé praktikus lehetőség. A kényelmi szint egyébként remek, a kor színvonalát nézve pedig a felszereltség is, jár 4 elektromos ablak, hátsó szélvédő roló, vezetőoldali légzsák, állítható kormány, elektromos tükör (a balos nem igazán működik, pontosabban igen, csak mozgatás esetén esélyes, hogy elhagyjuk a tükörlapot). A távirányítóról működtethető centrálzárat külön megemlíteném, mert a befagyott kulcslyuk problémáját ennek köszönhetően sikerült áthidalnom. A cikkben már itt-ott elhintett elektronikus rakoncátlankodások sajnos létező problémák, persze rásüthetjük, hogy olasz autó, de ezek a gondok bármelyik másik márka szülöttjénél is előfordulhatnak 20 éves korukra, 319 ezer kilométer után meg főleg.

Az élmény igazi kicsúcsosodása azonban nem a faberakásnak, vagy a bőrnek, hanem inkább a vezetési élménynek köszönhető. A kétliteres, 150 lóerős, 187 Nm csúcsnyomatékú, duplagyújtásos Twin Spark motor egyszerűen parádés. Ellentmondást nem tűrően röpíti az 1.3 tonnás testet, és kétség sem fér ahhoz, hogy a gyári 9 szekundumos sprintet, meg a 210 km/órás végsebességet még ma is zokszó nélkül abszolválná. A 10 motorból álló palettán a 2.5 literes V6-os és a Q4 van fölötte, utóbbi (is) kuriózum, mindössze 2700 darabot szereltek ezzel. Visszakanyarodva tesztalanyunkhoz, az ereje mellett az úttartása is meggyőző, dinamikusan tartja magát a kanyarokban a 155-ös. A kormányzás még mindig pontos, azonban a futómű felől 1-2 apróbb zaj már jelzi a fáradásokat. A váltóra ez hatványozottan igaz, az ötgangos kulisszája kikopott, de kellő tapasztalatot gyűjtve minden sebességre rá lehet érezni így is. A fokozatok egyébként nagyon jól el lettek találva, újkorában bizony minden váltás élmény lehetett, szinte tapintható, ahogyan kordában tartjuk az autó erejét, a váltó és a motor összhangja kifogástalan, a gázreakció élénk.

Itt nincs olyan opció, hogy tojáshéjakon lépkedünk, hagyjuk is a gyári fogyasztási adatokat, részemről 12 liter volt az átlag, a saccra 700-800 kilométeres közös, városi/országúti/pályás használat alatt. Ha már a fenntartási költségeknél tartunk, a jelenlegi tulaj a vásárlást követően cserélte a kötelezőket (olaj/szűrők/vezérlés/gyertyák), a következő a váltó, és a futómű kopó alkatrészeinek a cseréje lesz, illetve azóta már meg is történt. Nem mondhatni, hogy súlyos összegekbe kerültek a javítások, az apróbb-cseprőbb dolgok még fognak húzni a végösszegen, de sem horrorárakról, sem beszerezhetetlen alkatrészekről nem beszélhetünk. Jelen darab pedig tökéletesen alkalmas a mindennapi használatra, még ha az étvágya miatt nem is inkább városi cirkálásra, hanem hobbiautónak érdemes tartani.

Egyre biztosabbnak tűnik, hogy egy 155-ös Alfát 2018-ban már csak igazi szerelemből érdemes venni, hiszen a legfiatalabb darabok is két éve lettek „felnőttkorúak”, a gyártás eleji példányok pedig már a 26. évükbe léptek. Minden modellvariánst egybevéve összesen 192 ezer készült belőlük, jelentős részük ma már az égi utakon gurul, de azért akadnak még túlélők, ám a gyanúsan olcsó darabokkal érdemes nagyon vigyázni. Mindenesetre aki egy ilyen gépet birtokol, annak egy jelenség van a tulajdonában, együtt minden meséjével, legendájával, és azzal a büszke tudattal, hogy a Nicola Larini és Alessandro Nannini által felépített örökséget viszi tovább a múltból a jövőbe.

Bense Róbert
Forrás: tesztelok.hu

ALFA ROMEO SZ – ANNYIRA RONDA, HOGY MÁR SZÉP

ALFA ROMEO SZ – ANNYIRA RONDA, HOGY MÁR SZÉP

Őszinte leszek, sokáig nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e ez az autó. Talán leginkább az a kategória, amire a legtöbben csak annyit mondunk: annyira ronda, hogy már szép.

Igazi „benzinvérűként” úgy gondolom, relatíve sok autót ismerek, de erről az autóról egyetlen halvány emlékem van csupán: még általános iskolás koromban volt ilyen matchboxom, aztán hosszú időre feledésbe merült… Egyébként ez nem véletlen, hiszen az Alfa Romeo SZ egy rendkívül ritka autó, alig ezer példány készült belőle.

A Zagato által tervezett különleges modellt az 1989-es Genfi Autószalonon mutatták be. A bemutatott prototípus ES-30 néven debütált, gyártásba pedig már a végleges, Alfa Romeo SZ néven került, amely a Sprint Zagato rövidítésből tevődik össze. A modell nem csak extravagáns megjelenése miatt különleges, de ma már különösen ritka autónak számít.

„Peti! A Pepita Garázs elkészült az Alfa Romeo SZ restaurálásával, van kedved fotózni velünk?!” Hangzott nagyjából a mondat Gergőéktől – két kedves, szintén fotós barátomtól. Nem titkolom, nekem is rá kellett keresnem a Google-ben. Természetesen nem csak az autó miatt, de a kedves gesztusnak és a jó társaságnak se mondhattam nemet.

Egy ipartelepen fotóztunk, fényfestettük az autót. Amikor odaértem az udvarra, elképesztő látvány fogadott: az Alfa Romeo SZ élőben még lehengerlőbb, mint képeken! Első blikkre ugyan nem feltétlenül a szép, sokkal inkább a szokatlan kifejezés jutott eszembe. És az arányok kontra erős vonalak láttán azért végigfutott bennem a kérdés, hogy akkor most vajon tetszik-e ez nekem vagy sem, de a fotózás végén már úgy távoztam, hogy igen, ez az autó gyakorlatilag szép és extravagáns, amire manapság talán egyre kevesebb példát látunk ebben a szegmensben.

Mondanom sem kell, hogy mekkora büszkeséggel tölt el, hogy kis hazánkban ilyen és ehhez hasonló rejtett kincsek vannak, amelyekhez az egyre szélesebb networknek, támogatóknak és barátoknak köszönhetően hozzáférhetek, az elkészült képeket pedig a nagyközönséggel is megoszthatom.

Forrás: igenyesferfi.hu

MIT TEGYÉL, HOGY NE ROMOLJON MEG AZ ÜZEMANYAG AZ AUTÓDBAN!

Mit tegyünk akkor, ha a jelenlegi helyzetben otthonról dolgozunk és nem valószínű, hogy egy hónap alatt ki fog fogyni az autónk tankjából az üzemanyag? Megmutatjuk, hogyan előzhető meg, hogy megromoljon az E10-es benzin és mit tölthetünk dízelmotoros autónkba az üzemanyagellátó rendszer védelme érdekében.

Mit kell tudni az E10-es benzinről?

2020. január elsejétől a hazai kutakon is megemelkedett a 95-ös benzinben a biokomponens aránya, az eddigi maximum 5%-ról legfeljebb 10%-ra. Ez azoknak, akik ritkán használják autójukat, azért jelenthet gondot, mert míg az E5-ös üzemanyagnál a forgalmazók általánosan több hónapnyi szavatosságot határoznak meg, addig az E10 esetén ez lényegesen rövidebb.

Nem véletlen, hogy nemcsak a gépjárműipar, de a különféle, benzines kisgépgyártók (Stihl, Husqvarna) is azt javasolják, hogyha tehetjük 1 hónap alatt használjuk el az E10-es üzemanyagot, illetve amennyiben egy ideig nem használjuk a gépet, ürítsük ki a tankot. Ha ugyanis az üzemanyag megromlik, ragacsos lerakódás keletkezik a tankban. Amennyiben ezt felszívja az üzemanyagszivattyú és eljut a motorba, a befecskendező rendszer számos eleménél rendellenes működést idézhet elő.

Így marad hosszabb ideig használható az E10!

Ennek megelőzésére több cég is készített különféle üzemanyag adalékot. Ilyet kínál például a német Liqui Moly. Az általuk gyártott, Liqui Moly E10 Additive névre keresztelt adalék segít az üzemanyag szerkezetétének stabilizálásában. Egyszerűen fogalmazva, ettől tovább megtartja eredeti szerkezetét a benzin. Nem keletkezik kocsonyás lerakódás, illetve nem válik ki belőle a víz sem. Emellett olyan tisztítóadalékokkal látják el, amelyek segítenek az üzemanyagrendszer tisztításában és megakadályozzák a korrózió kialakulását az üzemanyagrendszer és a motor különböző komponenseiben.

Erre szükség is van, hiszen az E10-es benzin a hagyományos E5-ös benzinnél jobban igénybe veszi az autó gumialkatrészeit, amely idősebb autóknál akár üzemanyag szivárgáshoz is vezethet. Ráadásul az E10-nek az E5-ösnél lényegesen jobb a vízmegkötő képessége.

Amennyiben kíváncsi vagy, autód elviseli-e az E10 benzint, ajánljuk az alábbi német oldalt, ahol egy gyors ellenőrzés megmutatja, hogy járművedet felkészítették-e az új típusú benzinre. Azoknál az autóknál ahol a gyártó nem támogatja az E10-es üzemanyagot, de a tulajdonos így is biztosra akar menni, választhat olyan benzinstabilizátor adalékot, amely a hagyományos, E5-ös benzin élettartamát is megnöveli, illetve megakadályozza a korrózióképződést az üzemanyagrendszerben.

Dízel autóm van, mit tölthetek bele?

A benzines mellett a dízelautókhoz is elérhetőek különféle, teljesítményjavító és tisztító adalékok. Ezek megtalálhatóak többek között a Liqui Moly és a Total kínálatában. Elsősorban az üzemanyagellátó rendszer tisztításában segítenek, amely különösen fontos a modern, közvetlen-befecskendezéses dízelmotoroknál. A Common-Rail rendszerek ugyanis 2000 bar csúcsnyomással is üzemelhetnek, így komoly károsodást okozhat a legapróbb szennyeződés is.

Azonban nem kell ahhoz fém vagy por, hogy szennyeződjön a gázolaj. A kutak üzemanyagtartályainak feltöltésekor, a gázolajjal együtt beáramló levegő és a felszíni hőmérsékletnél lényegesen hűvösebb felületek találkozásakor létrejöhet páralecsapódás. Az így keletkező vízpára alaposan összekeveredik a gázolajjal. A vízpára pedig a gázolajjal együtt az üzemanyagtankba jutva rövid idő alatt korróziót idézhet elő a tank vagy az üzemanyagrendszer alkatrészein. Emellett elszaporodhatnak a tankban a különféle baktériumok, amelyek eltömíthetik az üzemanyagszűrőt. Az ilyen szennyeződések eltávolításában segítenek a dízeladalékok, illetve megelőzik, hogy lerakódások képződjenek.

 

cartars.blog.hu

Alfa Romeo Giulia GTA

A Moparinsiders értesülései szerint az 510 lóerős Quadrifoglio alapjaira épülhet a Giulia új sportváltozata. Ezt a változatot állítólag a márka alapításának 110 éves évfordulójára készítik, amelyet június 24-én ünnepelnek.

A pletyka szerint a GTA néven érkező új Giulia változat teljesítménye 620 lóerőre nő, és vagy húsz kilogrammal könnyebb is lesz, mint a jelenlegi csúcsváltozat. Műszakilag nem várható jelentős változtatás, egyszerűen a Quadrifoglio Ferrari-fejlesztésű, 2,9 literes V6-osából hozzák ki, amit még lehet.

Állítólag korlátozott példányszámú kivitel lesz a GTA, amely csak Európában kerülhet piacra.

Forrás: Totalcar

Videó: Megküzd az Alfa Romeo a Ferrari 488 Pistával és a McLaren 600LT-vel

Videó: Megküzd az Alfa Romeo a Ferrari 488 Pistával és a McLaren 600LT-vel

Bár a 4C nem ugyanaz a kategória, mint a másik két autó, azért így is nagyon jól tartja magát velük szemben.
Persze egyértelmű, hogy a három kocsi közül melyik a leglassabb, de ettől még nem lesz kevésbé izgalmas számunkra a lenti videó, és, ami még fontosabb, jól bemutatja, mekkora különbség van egy sportkocsi és egy szuperautó között.

Ennek a kérdésnek a megválaszolására fogott a 888MF nevű Youtube-csatorna stábja egy Alfa Romeo 4C-t, egy Ferrari 488 Pistát, illetve egy McLaren 600LT-t.

Hogy gyorsan túl legyünk a számokon, a Ferrari 3,9-literes V8-asa 710 lóerős, a McLaren 3.8-literes V8-asa 592 lóerős, míg az Alfa 1.75-literes sornégyese 280 lóerővel bír. Nem tűnik túl igazságosnak, ugye?

Nem is az, de ahogy említettük, a verseny célja itt a szuperautó és a sportkocsi összemérése. Az eredmény nem lep meg senkit, de be kell vallani, a 4C nagyon szépen tartja magát, ahhoz képest, mennyivel gyengébb versenytársainál.

Az olaszok kétülésesét így látva csak még jobban fáj a szívünk, hogy a gyártó leállítja a termelését. Továbbra is lehet új 4C-t venni, de csak ha a kereskedéseknek van készleten modellje, ami pl. Franciaországban összesen 20 darabot jelent. Amint ezek elfogytak, lehull a függöny.

Forrás: https://hu.motor1.com/

Januártól más a benzin, ezeket az Alfa Romeokat teheti tönkre

2020. január elsejétől Magyarországon is kötelezően megjelenik az E10-es – azaz egytized rész etanolt tartalmazó – 95-ös benzin.

Ez környezetvédelmi szempontból örvendetes (ennyivel kevesebb kőolaj-származékot égetünk el utazásaink során), viszont számos korosabb autó, illetve bizonyos, az etanolra nem felkészített járművek esetében mechanikus problémákat okozhat az üzemanyagba adagolt alkohol. A probléma nem csekély: amennyiben olyan autóba tankolunk E10-es üzemanyagot, amely azzal nem kompatibilis, az európai autógyártók szövetsége, az ACEA tanácsát követve a legjobb leereszteni az üzemanyagot és újratölteni a tartályt más, engedélyezett minőségű benzinnel. Az ACEA az irányelv hatályba lépése óta folyamatosan listázza azokat a járműveket, amelyek nem üzemeltethetők E10-es üzemanyaggal. Az alábbiakban azokat a típusokat soroljuk fel, amelyek a leggyakrabban fordulhatnak elő ezek közül Magyarországon. Ha megtalálod a kocsid, konzultálj a szerelőddel, hogy hogyan tovább.

Alfa Romeo

A 2011. január elseje után gyártott benzinmotorok kivétel nélkül kompatibilisek.

Szintén alkalmasak az alábbi típusok itt megnevezett erőforrásai:

a MiTo és a Giulietta összes benzinmotorja

159: 1.8 16V, 1.8 TBi 16V, 3.2 JTS V6

Brera: 1.8 TBi 16V, 3.2 JTS V6

Spider: 1.8 TBi 16V, 3.2 JTS V6

8C: 4.7 32V

Új Alfa Romeo Tonale

A kínálatban a MiTo hagyta űrt tölti majd be a Tonale, de ezen kívül nincs bennük sok közös. Az újdonság méretben, és valószínűleg műszaki szempontból is a Fiat 500X-re emlékeztet, természetesen jófajta Alfa Romeo-csomagolásban.

A képek minősége nem kifogástalan, viszont a lényeg jól látszik rajtuk: ez alapján a Tonale formaterve kifejezetten jól sikerültnek tűnik. A stílusa egy kicsit eltér a nagyobb Alfa Romeókétól, több rajta az él, és az orr-rész is határozottabb kontúrú, kevésbé legömbölyített. Egészen karakteres a fényszórók és a hűtőrács alkotta kifelé keskenyedő sáv, középen az Alfa-pajzzsal.

A tervezők itt is használták a 156-os óta már sokszor bevált, rejtett hátsó kilincses megoldást, így ránézésre azt sem egyszerű megállapítani, hogy hány ajtós az autó. A megfejtés öt – ettől is várják, hogy a legkisebb Alfa Romeót többen keressék majd, mint a háromajtós MiTót.

A bemutató időpontját egyelőre nem ismerjük, de nem lenne meglepő, ha 2020 tavaszán már meg is tartanák a világpremiert. A márka eladásait ismerve azt mondanánk, a sietség indokolt volna: a Tonale a legdivatosabb, leggyorsabban növekvő kategóriában hozná helyzetbe az Alfa Romeót, amelynek a vagyonokért kifejlesztett, vadiúj Giulia és Stelvio nem igazán hozott szerencsét.

Új ALfa Romeo Mito

Az Alfa Romeo 2008-ban leplezte le a keresztségben MiTo nevet kapott kisautót, mely azóta lényegében változatlan formában van jelen a piacon. 10 év azonban igen hosszú idő az autóiparban, így a gyártónak hamarosan lépnie kell, és be kell mutatnia a vadonatúj MiTo-t.
Az Alfa Romeo tisztában van azzal, hogy a kisautók iránt mostanság jelentősen visszafogottabb érdeklődés mutatkozik, mint az enyhén emelt hasmagasságú, terepjárósra faragott crossoverek iránt. Éppen ezért a következő generációs MiTo minden valószínűség szerint kategóriát fog váltani, és a Stelvio mosásban alaposan összement kiadása lesz belőle.

Forrás: hvg.hu

Alfa Romeók is lesznek a WTCC-ben

Alfa Romeo WTCC 2018

A teljes idényre leadta nevezését a Romeo Ferraris az április elején rajtoló FIA túraautó-világkupában. Az olasz csapat Origóhoz eljuttatott közelményében az áll, hogy két Alfa Romeo Giulietta TCR-rel indulnak a WTCC és a TCR International Series összeolvadásából létrejött tízfordulós bajnokságban. "Boldogan jelentjük be, hogy autóinkkal ott leszünk a FIA WTCR rajtrácsán" - nyilatkozta Michela Cerruti, a Romeo Ferraris csapatmenedzsere.

Az év autója 2018 választás

Alfa Romeo Év  autója 2018

Ha csak az alapján kellene megválasztani Az Év Autóját, hogy melyik autót a legjobb vezetni, az Alfa Romeo első szabadidő-autójának, a Stelviónak alig akadna ellenfele. Merev karosszériájával, kiváló futóművével, kis áttételezésű, pontos kormányával magas felépítése ellenére úgy mozog az úton, mint egy jófajta gokart, csak éppen sokkal gyorsabban, amit erős és pörgős benzinmotorjainak és villámgyors ZF váltójának köszönhet. 

Alfa Romeo Sauber F1 bemutatkozás

Alfa Romeo Sauber F1

A mai napon két istálló is lerántja a leplet 2018-as autójáról – ezt elsőként a Sauber tette meg. Az Alfa Romeo Sauber néven induló alakulat hivatalos honlapján mutatta meg Marcus Ericsson és Charles Leclerc fehér, vörös versenygépét. Bemutatta a 2018-as szezonra tervezett négykerekűjét a Sauber, így már négy istálló van túl autóbemutatóján. A C37-es névre keresztelt négykerekű igencsak eltér elődjeitől, az istálló új partnerének, az Alfa Romeónak köszönhetően a festés is teljesen más, mint a korábbi években megszokott kék-sárga összeállítás. Az első Alfa Romeo Sauber ugyanis fehérben és vörösben pompázik.